Skip to content

Fahidi Éva: A szerelem alanya és tárgya

Idézetek...

"Anélkül, hogy az ember a mindenkori érem mindenkori két oldalát
- sőt még azt a harmadikat is - meg nem ismerné, ne ítélkezzen.
Tulajdonképpen sose ítélkezzék, nem lesz tőle boldogabb."
"Meditálni lehet afölött, hogy kegy-e vagy büntetés a sorstól a hosszú élet.
Benne van számos ember túlélése, és számomra még mindig az az egyértelmű tapasztalat: akárhogy is készül az ember, nem lehet a halálra felkészülni. "
"Olyan két párhuzamos is van, amelyik nem találkozik a végtelenben."

Könyvutca blog

Egyszerre megható és léleksimogató, örömteli és szomorú, szórakoztató és humoros, nosztalgikus és informatív, szerelmes és szeretettel teli, biztató és erőt adó, az élet szeretetére buzdít, arra, hogy lássuk meg a színeket, a jóságot, az emberséget. Fahidi Éva azt mondja, soha ne adjuk fel, mert az élet szép.

Képek és történetek

„Makacsul kitartok amellett, hogy minden élethelyzetemben volt valami szerencsés, valami, amibe belekapaszkodtam, amitől nevetni lehetett, aminek örülni lehetett. Úgy is mondhatom, mindig utána mentem, megtaláltam."

#UGYANÚGY, MINT OTTHON

... én a lágerben megtanultam: a legjobb páncél, ami megvédi az embert, a saját emberi méltósága. Az alapszabályok egyszerűek: mosdani, fogat mosni, naponta tiszta fehérneműt felvenni, úgy kell, mint otthon. Mindenkivel ember módra kell bánni – ugyancsak, mint otthon.

#EZ AZ ELLENSÉG MÉG OTT VAN?

...Baranya Megye Pártfőtitkára, a Baranya Megyei Pártlap Főszerkesztője meg a családjaik összesen nem rendelkeztek akkora hatalommal, hogy szert tudtak volna tenni összesen kettő darab kávédarálóra, plusz kettő darab kávéfőzőre! De a két férfi közül bármelyik, bárkire mondhatta, bárkiről megkérdezhette, hogy „ez az ellenség még ott van?”.

Történeti levéltár dokumentum
#MINT A BÉKA, AMELYIK MEGFŐ A FAZÉKBAN

.... nem volt elég tág az atyai horizont, se nem elég színes az atyai fantázia: nem tudta elképzelni feleségét és kisebbik, imádott lányát egy hullahegy közepén, vagy engem csont-bőrig lefogyva, kényszermunkásként egy német koncentrációs táborban. Apám éppen úgy nem ismerte fel, hogy menekülnie kell, nem pedig alkalmazkodnia, mint az a béka, amelyik szépen hozzászokik a forró vízhez, amíg meg nem fő a fazékban.

#SÓVIRÁG AVAGY A LÉTEZÉS EUFÓRIÁJA

Szabó Réka azt kérdezte:
– Éva, el tudod képzelni, hogy színpadon táncolsz?
– Miért is ne? – feleltem kérdéssel.

Sóvirág - avagy a létezés eufóriája
#DÉDIKE, FELOSZTOTTUK A FÖLDJÉT

Ez a családi krónika szerinti hiteles történet arról, ahogy Dédike földjét felosztották az unokái. Hogy Dédike a szíve mélyén mit érez?… Mindenesetre továbbra is, túl a kilencvenen reggelente megnézi a tükörben, hogy egyenes-e a csík a lába szárán hátul a harisnyáján...

#FELE KIRÁLYSÁGOM

Apám pénzét látták rajtam csillogni, mikor már az emléke sem volt meg, és „jópartí”-ságom nimbusza körüllengett még akkor is, amikor fele királyságom odaadtam volna egy proletár atyáért, akit éppen leütött a hajókötél.

#SZORONGVA

Szorongva ülök azt a bizonyos nászéjszakát megelőző percekben a fürdőkádban. Pityuka, gondolom, joggal kíváncsi. Mégis, úgy élem meg, hogy rám töri a fürdőszobaajtót. Aztán azt hallom, telefonon beszél a szobából a bátyjával – aki szintén kíváncsi -,...

#UTOLSÓ PILLANATIG

Hédi kleptomániás lett. Ő is túl volt a 90-en, amikor meghalt, de amíg élt, nem lépett az utcára smink nélkül. Utolsó pillanatig Dr. Weil Géza szépséges felesége volt.

Dr Weil Géza és felesége, Hédi
#JÖTT A SZEMPÁR

... és mélyen belenézett a szemembe és azután csak azt a szempárt láttam, nevettünk egymásra, csak ez a nevetés volt a valóság, és ahogyan néztük egymást. És nem tudtuk, hogy ez a tekintet, amivel nézzük egymást a halálig tart, 52 esztendeig.

#EGY HANGUNK SEM VOLT

... nagyon sebesen elhallgattunk. Ebbe olyan jól belejöttünk, hogy hangunk sem volt az államosításnál, az egyházi és egyéb javak elkobzásánál, a kuláknak kinevezett parasztok megsemmisítésénél, a kitelepítésnél, az erőszakolt szövetkezesítésnél, az oktatás államosításánál, és még mi mindennél!

#EMLÉKSZEL MÉG?

Amikor már nem volt, magával vitte a vigaszt és minden olyan mondatot, amelyre már csak ő tudta mondani a választ mindenki helyett, aki menthetetlenül elment, arra hogy:
– Emlékszel még?

#HA MI NEM, AKKOR MÁS ÚGYIS

...álljon ide, aki soha egy gémkapcsot sem vitt haza az irodájából. Egy csavart a raktárból, egy kalapácsot a műhelyből. Mindnyájan loptunk? Igen. Mindnyájan becstelen emberré lettünk? Igen. Engem és a hozzám hasonló neveltetésűeket úgy demoralizált az, ami körülvett bennünket, hogy csak húztunk egyet a vállunkon. Ha mi nem, akkor más úgyis...

#CHERCHEZ L'HOMME. NOSZA! NE MÁST.

Egyszer, amikor nagyon sok idő eltelt már, mindennek más a jelentősége. És ha az a buta kisfiú nem akarja észrevenni, hogy neki szól az egész parádé, akkor az öreg kislány, csúnyán és nevetségesen, felmászik a színpadra, és táncol 90 éves korában, először életében.

#SÓVIRÁG AVAGY A LÉTEZÉS EUFÓRIÁJA

Sajátságos, fanyarkás illata van, nem mindenki szereti. De a tücskök, bogarak, minden kis ízeltlábú belebujik, benne muzsikál, elcincogja utoljára, hogy van még tisztesség! Én meg nagyon szeretem. Nagyon szeretem. Kimondhatatlanul szeretem!

Interjú

Fahidi Évával Lengyel Nagy Anna beszélget
(2019)
Családról, szerelmekről, gyerekekről, acélkereskedelemről, válllakozásról, írásról, gyűlöletről és boldogságról.

A fotót Glázer Attila készítette az Elle magazinnak

Fahidi Éva könyvei aláírva és sorszámozva

A Dolgok lelke és A szerelem alanya és tárgya 200-200 példánya aláírva és sorszámozva is megvásárolható.

„Lenyűgöző, amikor egy 93 éves ember odaül a laptopjához és könyvet ír, visszaemlékezést, egy személyes mesét a világról.

Ez az új kötet ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Ahogy a Dolgok Lelke a család történetén keresztül mutatta be a két háború közötti Magyarországot és persze a holokausztot is, úgy ez az új könyv Éva szerelmein keresztül enged bepillantani a szocializmusba."

Mihály György

Scroll To Top